A hétköznapi életben az egyik leggyakoribb probléma a düh, a stressz, a levezetetlen feszültség, melyet a legtöbben helytelenül (vagy sehogy sem) kezelünk. A cikkemben egyszerű, de hatékony módszereket mutatok be, melyek segítségével könnyebben megszabadulhatunk a mérgünktől. Ezek az apró trükkök önmagukban is hatásosak, de minél többet kombinálunk, annál biztosabb a siker. (Mindazonáltal ismét le kell szögeznem, hogy ezek nem 100% eséllyel működnek mindenkinél, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy jó eséllyel fognak).
A harag milyenségétől és mértékétől függően nagyon sokféle lehet, kezdve az enyhe bosszankodástól egészen a dühkitörésekkel tarkított őrjöngésig. Továbbá a harag személyiségfüggő is, nem ugyanazt érezzük, bár a fő elemei hasonlóak mindenkinél.
Fontos még megemlítenünk, hogy a haragnak nem csak pszichés, hanem élettani hatásai is vannak, mint például a magas vérnyomás és pulzus, felszökő adrenalinszint, ezek evolúciós jelentősége a test éberségének fokozása. A düh továbbá gyakran jár együtt a félelemmel, ugyanis ezen két érzés evolúciós jelentősége igen hasonló.
Tudjuk tehát, hogy bizonyos időközönként mérgünket le kell vezetnünk, ellenkező esetben a bennünk felgyülemlett düh kontrollálhatatlan dühkitörések, extrém esetben gyilkosság vagy öngyilkosság formájában tör ki belőlünk. A düh elfojtása ezért nem ajánlott, még ha sikeresen tartjuk magunkban, akkor sem, ugyanis ez maradandó lelki sérüléseket, később szociális problémákat okozhat. Ugyanakkor nem megoldás az ún. passzív-agresszív viselkedés sem, ami abban áll, hogy az adott személy másokon vezeti le a feszültségét, méghozzá sértő szavakkal, cinikus megjegyzésekkel. Nyilván mi is ismerünk ilyen embert, és megfigyelhetjük, hogy nincsenek igazán tartós emberi kapcsolatai (sok esetben semmilyen sincs).
De lássunk néhány (legtöbb esetben) működő példát:
Kérjünk időt! Próbáljunk meg ne azonnal, hirtelen haraggal reagálni, előbb gondoljuk végig logikusan, hogy érdemes-e vitába bocsátkozni, és ha igen, mekkora eséllyel kerülünk ki belőle győztesen. Számoljunk el magunkban tízig, és csak ezek után válaszoljunk (vagy ne válaszoljunk).
Tartsunk távolságot! Ha megpróbálunk egy elhúzódó vita közben kicsit félrevonulni, távolabb az ellenfelünktől, akkor a jelenléte nem lesz ránk ingerlő hatással, ezáltal végiggondolhatjuk a helyzetet. Egy heves vita esetén ha egy-két lépést hátralépünk (kartávolságon kívül), ez is segíthet abban, hogy ne fajuljon el még jobban a helyzet.
Képzeljünk el valakit, akit szeretünk (remélhetőleg van ilyen (ha nincs, akkor itt én már nem segíthetek)) és képzeljük el azt, hogy vele veszekedünk, rá vagyunk mérgesek. Jobb esetben ez segít lecsillapodni.
Beszéljük ki magunkból! Akár egyedül vagyunk, akár emberek között, próbáljuk meg hangosan és nyugodtan elmondani magunknak, hogy mi a problémánk. Ne féljünk attól, hogy bolondnak néznek, ez az adott szituációban még fel is vidíthat minket, egyfajta belső poénná változik számunkra a látszat és a valóság kontrasztja.
Mozogjunk! Mikor igazán idegesek vagyunk, nem véletlenül érezzük kényszerét annak, hogy felpattanjunk, netán bemossunk egyet a legközelebbi embernek (vagy tárgynak). Ez a harag evolúciós jelentőségéből eredeztethető, amely pedig önmagunk védelme és az ellenségeink legyőzése. Ennek érdekében ilyenkor a szervezet több adrenalint termel és több energiát szabadít fel. Ezért van például, hogy ha mérgesek vagyunk, akkor "erősebbek" is leszünk, olyan dolgokat vagyunk képesek megtenni, melyekre egyébként képtelenek lennénk.
Ha a haragunk tárgya nem egy éppen húzódó esemény, vagy vita, hanem egy múltban történt dolog (pl. megbuktunk kémiából), vagy egy olyan tényező, amelyet magunk nem tudunk megváltoztatni (pl. forgalmi dugó), akkor ne magán a problémán bosszankodjunk, hanem próbáljuk energiánkat a megoldásra összpontosítani.
Ne vegyük túl komolyan a dolgokat! Humorral, öniróniával, szarkazmussal könnyebb levezetni a feszültséget, de vigyázzunk hogy ez ne állandósuljon, mert akkor a fentebb említett passzív-agresszív viselkedés jelenik meg, ami igencsak destruktív következményekhez vezethet mind barátaink számában, mind pedig a velük való kapcsolat mélységében is.
Relaxáljunk! Hasznos dolog egy relaxációs technika elsajátítása (esetleg magunk is alkothatunk saját, személyre szabott technikát, hiszen tudjuk, hogy minket mi nyugtat meg leginkább). Ezekre külön nem térnék ki, akit érdekel utánanézhet az interneten, vagy a szakirodalomban (esetleg oktatót is kereshetünk, ha igazán érdekel minket a téma).
Ne szedjünk nyugtatókat! A nyugtatóként árult termékek nagyjából 90%-a placebo (nem tartalmaz semmilyen hatóanyagot, csupán a hit, hogy "nyilván hatni fog, hiszen drága volt" eredményezi, és gyorsítja föl az egyébként egészséges esetben automatikus reakciót). Izgalmas és vicces tény, hogy a gyógyszeriparban külön osztály foglalkozik az áltudományos hatóanyag-elnevezések kiötlésén. A törvény ezeket nem tiltja, mivel bizonyos értelemben mégis kifejtik azt a hatást, amit elvárnak tőlük, csupán nem neurobiológiai, hanem pszichológiai úton. Szóval akár lenyelhetünk egy fél nadrággombot is, ha nem tudjuk róla, hogy mi is az valójában. Ugyanakkor ha a maradék 10%-ból pont megtalálunk egyet, akkor sem nevezhetjük magunkat szerencsésnek, ugyanis ezek hatóanyagai általában olyan kábítószerek (nem a kokainra és társaira kell gondolnunk), amelyek azt a hamis érzetet keltik bennünk, hogy a problémánk nem is létezik, ami nyilván nem célszerű, ha meg kell azt oldanunk. Ugyanakkor ezek a szerek ugyanúgy függőséget okoznak, mint a "nagybetűs" Kábítószerek, egy idő után a normál szint fenntartásához is szükség lesz a szedésükre, nélkülük az ember idegessé, feszültté válik probléma nélkül is.
Remélem az írásom segíteni fog megoldani a hétköznapi problémáinkat és megszabadulni a stressztől.
Grisha G
