A pszichológia szó hallatán az átlagembernek valami homályba burkolózó, titokzatos tudomány, már-már a boszorkányság határát súroló tan, melynek művelője könnyedén kiolvashatja mások gondolatait, esetleg befolyásolhatja őket akár olyan mértékben, hogy szinte a rabszolgájává tehesse áldozatát.
A helyzet természetesen nem ilyen szélsőséges, de azért van némi valóságalapja a fenti leírásnak is. Az a személy, aki kellően magas szinten műveli a pszichológiát, képes bizonyos jelek leolvasásából az adott személy lelkiállapotára, és ezen keresztül jellemére, nagy vonalakban a gondolataira (vagy legalábbis azok irányára) jó közelítéssel pontos leírást adni, melynek birtokában segíthet megoldani a személy problémáit, vagy ellenkező esetben akár fel is használhatja ellene.
Éppen ezért nem árt tisztában lennünk a pszichológia legalapvetőbb módszereivel, sémáival. Részben, hogy másokról megállapíthassuk például ha hazudik, vagy ha eltitkol valamit, netán valami aggasztja, részben pedig saját problémáink megoldásában is segíthet ha ismerünk bizonyos módszereket, mint a feszültség tudatos és kontrollált levezetése, túllépés a veszteségeinken és negatív élményeinken, stb.
Persze ez így nagyon egyszerűnek tűnik, hisz azt gondolhatjuk, hogy csak megtanuljuk, hogy például a lefelé nézés és az ujjak babrálása hazugságot feltételez, de ez sajnos(?) nem ilyen egyszerű. A pszichológia ugyanis egyénfüggő. Ugyanazon jel mást jelenthet más embereknél, esetleg ugyanazon embereknél más élethelyzetekben. A fent említett lefelé nézés és ujjbabrálás jelenthet például zavart vagy szégyenkezést is. A biztosabb diagnózishoz ismernünk kell tehát a vizsgált személyt, és az élethelyzetet is. Nem véletlenül használtam a "biztosabb" szót, ugyanis teljesen biztos diagnózist a pszichológiában nem lehet felállítani. A vizsgált személy ismerete sem azt jelenti, hogy tudjuk, hogy "ő a Berci bácsi a második emelet kettőből", hanem azt, hogy tisztában kell lennünk az alapvető tulajdonságaival. Például ha az adott személyről tudjuk, hogy szégyenlős, máris megnőtt annak az esélye, hogy csak azért nem néz a szemünkbe, mert ilyen a jelleme. Ha viszont tudjuk róla, hogy könnyen barátkozó, nyitott egyénről van szó, esetleg közeli kapcsolatban állunk vele, a hazugság esélye nő.
A pszichológia tehát abban különbözik a többi tudománytól, például a biológiától, hogy erőteljesen függ a vizsgált és a vizsgálatot végző személytől, a lelki állapotuktól és az élethelyzettől is. Ha egy ember érrendszerét, vagy kromoszómaállományát vizsgáljuk, az ugyanolyan lesz a nap és az év bármely szakában, legyen az ember ideges, szomorú vagy vidám. Ellenben ha ezt a személyt pszichológiai (viselkedéstani) szempontból vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a vizsgálat eredménye nagyban (sőt, szinte kizárólagosan) az alany adott lelkiállapotától függ. Mindazonáltal nem állíthatjuk, hogy a pszichológia talán kevésbé egzakt tudomány, mint a biológia, a különbség csak abban rejlik, hogy az érzelmek, a lelkiállapotok sokkal változatosabbak lehetnek, végtelen kombinációjuk létezik, hiszen egyik mosoly különbözik a másiktól, egyik könnycsepp más érzelem kifejeződése, mint a másik.
Ennyit tehát bevezetőül a pszichológiáról, remélem érthető volt, ha nem, kérdezzetek bátran.
Grisha G
